Oregánó

Géncentruma, őshazája a Földközi-tenger medencéjében lehetett; ma már megtalálható Európa és Ázsia nagy részén, sőt már Észak-Amerikában is. Sziklás erdőkben, különösen irtásokon, erdő szélén vadon is előfordul.

Az évelő félcserje gyökérzete kúszó, fokozatosan fásodó, a gyökértörzsszerű tarackokon sűrű, járulékos gyökerek fejlődnek. 4-5 év alatt fokozatosan „elvándorol” kúszó tarackjaival. Felszín alatt közvetlenül dúsan elágazó gyökérzete miatt sekély termőrétegen, köves, vízszegény helyeken is megmarad.

1 m-re is megnövő szára csak a felső harmadában ágazik el, a fedőszőrök miatt barnásvörös színű. Levelei keresztben átellenesek, kissé hosszúkás tojásdadok, 3-5 cm-esek. A levéllemez szinte teljesen kopasz, széle alig fogazott, a csúcs felé ki-hegyesedik. Bíborszínű murvalevelei hosz-szúkásak és szintén szörtelenek.

Összetett, álfüzeres virágzata a hajtások végén szétterülő bogernyőt alkot. Az 1-3 virágból álló, kocsánytalan bogok kis fejecskét alkotva hozzák létre az álfüzére-ket. Virágzási időszaka viszonylag hosz-szú, júniustól szeptemberig tart. Sötétbíbor színű, öt fogú torkán a sűrű szőrös csészét murvalevelek fogják körül. 4-6 mm-es, négyhasábú pártája halványpiros, ritkán fehér színű. Az alsó ajkak karéjai egyformák, míg a párta felső ajka csak igen enyhén domború.

Kétivarú virágai mellett találunk, egy-ivarú, csak női virágokat is, ahol a porzók hiányoznak, ezeknél a párta is jóval rövidebb. A kétivarúaknál a négy vagy csak két porzó erősen kiáll, de a két portokfél nem nőtt össze, lefelé szétálló. A porzó és a bibe nincsenek a pártába zárva. A felső állású termőkét bibéje egyenlő ágú. Közel 1 mm-es, barna termése négy részre hasadó makkocska, ezermagtömege 0,1-0,2 g. Az igen apró magok a csírázóképességü-ket csak egy-két évig tartják meg.

 

Környezeti igénye

Fénykedvelő, de a félárnyékot még viszonylag jól elviselő növény, bár felépítése, levelei, virágzata az erős fényhez való alkalmazkodása során alakultak ki. Ettől függetlenül, ha nem egész nap éri folyamatos napsütés, még nem jelent kisebb növekedést vagy jelentékeny illóolaj-, illetve aromacsökkenést. Teljes árnyékba ne tegyük, mert ekkor felgyorsul a továbbvándorlása, megnyúló tarackjaival jóval kevesebb virágot hoz, sőt a virágzása akár el is maradhat és illóolaj-mennyisége erősen visszaesik.

Nagy fényigénye jó szárazságtűrő képességgel párosul. Hazánk bármelyik területén akár öntözés nélkül is termeszhető. Természetes szelekciója során hozzászokott a kopár domboldalakon való élethez, így a vízhiányhoz is.

Őshazájában mint melegigényes növényt tartották számon, mára azonban kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz. Az természetes, hogy a nyári nagy melegek nem okoznak számára gondot, de télen sem fagy ki, a száraz hidegeket is jól tűri.

Valamennyi talajtípuson, még akár a szélsőségeseken is sikerrel próbálkozhatunk a termesztésével. A domboldalak köves, sekély termőrétegű, nehezen hasznosítható részeire is ültethetjük. Egyike a legigénytelenebb növényeinknek, tehát a kedvezőtlen fekvésű, rossz talajú kertek egyik szép dísze lehet.

Tápanyagigénye inkább alacsony, mint közepes. Természetesen nagy hozamot csak jó tápanyag-ellátottságú helyről várhatunk. Miután 4-6 évig is egy helyen marad, telepítése előtt ajánlatos kevés szerves trágyával, komposzttal (10-30 kg/10 m2) feltölteni a talajt, s a helyi viszonyoknak megfelelően vegyes összetételű műtrágyát is kiszórhatunk.

 

Termesztése

Termőterületét a legmostohább kertrészletben – a környezeti igényének figyelembevételével (fényigény) – is kijelölhetjük. Évelő gyomoktól ajánlatos megtisztítani a területet – ne maradjanak tarack- vagy gyökérmaradványok -, mert a folyondárszulák vagy az aszat stb. a későbbi években sok kellemetlenséget okozhat.

Szaporítható tőosztással és palántázással egyaránt. A már meglévő állományból kapott töveket nagyon sok részre oszthatjuk, lényeg, hogy legyen minden egységnek tarackos gyökere. Ahol nincs a közelben évelő állomány, ott a palántáról való szaporítás a kézenfekvő. Tavasszal szabad földbe, cserépbe vagy hideg fólia alá elvetett magokból nyárra ültetésre kész anyagot kapunk.

Jól előkészített, igen apró morzsás vagy homokos talajba a közvetlen szabad földi helyrevetést is megpróbálhatjuk. Ebben az előzetes csíráztatási próbával ellenőrizzük a magok életképességét és ennek tudatában végezzük a vetést.

Mivel apró magról van szó (ezermagtömege 0,1 g), 1 m2-re 1 g alatti mennyiséget számítsunk. Nagyon vigyázzunk a mélyrevetéssel, csak 0,5-1,0 cm vastag magtakaró föld kerülhet rá, ellenkező esetben igen rossz kelésre számíthatunk. Nagyon fontos, hogy a vetés végeztével hengerezéssel tömörítsük a földet. Palántanevelésnél nem fontos a sorban vetés, használjuk az egyszerűbb szóit vetést. Nyár közepén-végén az erősebb palántákat egyesével, a gyengébbeket párosával ültessük ki a végleges helyükre. 50-60 cm-es sor- és 20-30 cm-es tőtávolságot válasszunk. Természetesen az ültetést öntözéssel fejezzük be. A beültetett területet többszöri kapálással tartsuk gyommentesen. Miután kifejezett kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmi munkát nem igényel.

Az ültetés évében esetleg egyszer vágjuk. A következő években évi kétszeri vágással gyűjthető a herbája. Az első szedésre a virágzás idején, júniusban kerüljön sor, a másodikra az oldahajtások megerősödésekor, szeptemberben számíthatunk.

Amennyiben magot is szeretnénk fogni, jobban oda kell figyelni, mert mint a család többi tagja, a szurokfű magja sem egyszerre érik és igen könnyen pereg. Nem szabad tehát megvárni a teljes érést, hisz az voltaképpen nincs is, mert a folyamatos virágzást elhúzódó magérés követi. így, ha a száron a magok több mint egyharmada beérett, megkezdhetjük a betakarítást, majd utóérleléssel, védett helyen, ponyvára vagy fóliára kiterítve érhetünk el megfelelő maghozamot. A betakarításnál olyan eszközöket használjunk, melyek az erősebb, kissé fásodó szárakat is jól vágják.

A levágott leveles hajtásokat vékonyán kiterítve, szellős, árnyékos helyen szárítsuk meg, majd a kemény, fásodó szárról dörzsöljük le. 10 m-enként 10-12 kg zöldtömegre számíthatunk, mely 1/3-ára, 1/4-ére szárad be. Érdekes, hogy a család legtöbb képviselőjével szemben a szára nem jellegzetesen négyszögletes, ez a levelek lemorzsolá-sa után szépen látható.

 

Felhasználása

Virágos, leveles hajtásaiban a 8% körüli „cserzőanyag” mellett 0,5-0,8% az illóolaj-tartalom. Az illóolajban timol, limonén, pinén, linalool található. A flavonoidokon és a cseranyagon kívül keserűanyag is fellelhető benne.

Gyógyhatása hasonlít a kakukkfűéhez (köptető és enyhe görcsoldó), főleg a légúti betegségek kezelésénél alkalmazható eredményesen. Gyógyhatása mellett egyes vidékeken festésre is használják, de mint fűszer is megállja a helyét; nemcsak ételek, hanem likőrök és borok ízesítésére is kiváló.

A Földközi-tenger melléki országokban számos helyi, szelektált változatát termesztik. Felfutását és népszerűségét a gyorséttermi láncoknak köszönheti. Jelenleg a világon egyike a leggyakrabban használt fűszereknek. Bizonyos ételek, például a pizza fűszerkeverékében nélkülönözhetetlen, de a chilikeverékekben is mindig megtalálhatjuk. Illóolaját és alkoholos kivonatát a kozmetikai ipar és az illatszeripar is felhasználja.

Az Origanum nemzetségbe 16 faj és számos alfaj tartozik, melyek íze, illata nem azonos, így a világ különböző helyein az origáni fűszer más-más ízt jelent. Az O. vulgare-nál jóval több (3-4,5%) az illóolajtartalma a O. dictamnus (krétai szurokfű) fajnak. Illóolajának 80%-át a karvakrol teszi ki, de ugyanennek a fajnak vannak timolos egyedei is. A külföldi utak során begyűjtött szurokfűféléket ültetés előtt kóstoljuk meg, vajon az ízlésünknek megfelel-e, mert van jőnéhány kifejezetten kellemetlen illatú változata is.